Férfi divat a századfordulón

A XVI-XVII. század fordulóján a magyar nemesek a nyugat-európaiak számára feltûnõen színesen öltözködtek. Kedvelték a kék, sárga, zöld, vörös kelméket. A férfiak testhezálló dolmányt viseltek, amelynek ujját gyakran visszahajtották, télen pedig lehajtva kesztyû helyett használták. Gyakori volt a rövidített ujjú dolmány is, amelybõl kilátszott a gazdagon díszített ing ujja. A férfiak inge arany és ezüst fonállal voltak hímezve, melyek alatt még egy inget hordtak, hogy a fémszálak ne dörzsöljék ki a bõrüket. Elõfordult, hogy csipkével ékesítették az inget.

Az ingre vették fel az elõbb említett dolmányt, erre pedig a mentét, ami a képen látható. A hagyomány úgy tartja, hogy Bethlen Gábor viselte az esküvõjén.

Az olasz bársonymente arany és ezüstrátéttel, lapos hímzéssel készült. A mentét és a dolmányt zsinórozás díszítette, amellyel a ruházat elülsõ részét lehetett összefogni. A ruha ékének a gomb számított. A gazdagabbaknál gyakran féldrágakövekkel ékesített ezüstgombok kerültek a ruhára.

Ehhez a keleties öltözékhez süveg illett, amelyeket különbözõ madártollakkal díszítettek. Származhatott a toll kócsagtól, sastól, darutól, sólyomtól. A felsõruházathoz tartozott még az ezüsttel kivert bõröv vagy a zsinórkötegekkel készített széles öv.

Szintén török hatásra a magyar nemesek lábbelije a csizma volt. A kemény szárú, kemény talpú bõrcsizmát a nõk, a férfiak sõt a gyerekek is viselték. Színük általában élénk volt, piros vagy sárga.
Akinek erre nem tellett az bocskort hordott. A csizmához, (vagy a sarkához, vagy a bokához) sarkantyút erõsítettek.


Ez segített a lovaglásnál a nemeseket. Az állandó harcokban ez elengedhetetlen volt. Nyugat-Európához képest, Magyarországon ekkor még nem terjedt el a paróka használat, viszont a férfiak mindegyike viselt bajuszt vagy szakállat.


A mandzsettagomb, más elnevezéssel kézelőgomb az öltözék díszes kiegészítő darabja, általában egy pár összekapcsolt gomb, vagy egyetlen gomb, amely a gomblyukba helyezett szárral az ing vagy blúz kézelőjét fogja össze.



A XVII. Században foglalta el a kézelőzsinór helyét. Az 1840-es években általában arany-, ezüst-, vagy igazgyöngy gombokat használtak erre a célra, ma viszont már nem kötődnek a gombformához, továbbá bármilyen anyagból készülhetnek.