Rómeó és Júlia: A dráma tragikus és komikus elemei a hangulati egység változása, váltakozása


Két ősi emberi szenvedély, a gyűlölet és a szeretet tragikus szembenállása a témája Shakespeare fiatalkori művének. 1594 és 96 között keletkezett, nyomtatásban 97-ben jelent meg. Ez a mű az angol reneszánsz első olyan tragédiája, amelynek középpontjában a szerelem áll: az új típusú testi-lelki viszony, a hitvesi szerelem eddig ismeretlen szenvedélye, melynek alapja a kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztás. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi feudális erkölcsökkel, s a reneszánsz szabadságvágy hordozói és hősei lesznek.
Először is tisztázzuk a fogalmakat és vizsgáljuk meg hogyan érvényesülnek a regényben.
Komédia: drámai műfaj, amely a világot a komikum, a nevetés eszközeivel ábrázolja. Értékrendje szinte mindig az ellentmondásokra épül, látszat és valóság, értékes és értéktelen, szó és tett ellentéte képezi az alapját. A komikus hatást bizonyos emberi hibák nevetségessé tétele vagy a színpadi szituációkban rejlő félreértések, az ábrázolt élethelyzetek humora okozza.
Tragédia: A dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikai minősége pedig a tragikum. A tragédia meghatározása Arisztotelész szerint:
“A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása.”
Amekkora terjedelmen belül bekövetkezik a szerencsésből a szerencsétlenbe történő fordulat, az a megfelelő terjedelme a tragédiának. A fiatal szerelmesek hajnali búcsúzása után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata. Rómeó Mantovába menekülése után Júlia kerül a dráma középpontjába. Árván, elhagyottan, egyedül kell döntenie jövendő sorsa felől, csak Lőrinc barát cellája és szíve nyílik meg előtte. Kétfajta hűség csap össze benne: a család iránti és az, amelyik férjéhez, Rómeóhoz köti. Két szálon fut tovább a cselekmény a két világ közötti távolságot kiemelve. Júliát apja megtagadja, anyja sem érti, a dajka is hátat fordít neki. Száműzött férjét siratja, s azt hiszik, Tybaltért zokog. Asszony, és férjhez akarják adni (nem mehet újra férjhez, de a házasság megtagadását a szülői tekintély elleni lázadásnak tekintik). Egyetlen remény az időben lehetne, de pont ezt veszik el tőle az esküvő siettetésével azt színleli, hogy beleegyezik a Párissal kötendő házasságba, s a szülők ezt őszinte engedelmességnek vélik. Júlia 42 órás "halálára" készül, a család pedig az esküvőre. Él még, de halottnak hiszik, s kriptasírba zárják - halottnak hiszi a visszatért Rómeó is, és végez magával: Júlia nélkül nincs számára élet, s az álmából ébredő Júlia sem tud már létezni ifjú férje nélkül. A családok közötti ősi gyűlölködést a fiatal szerelmesek hősi lázadása s tragikus halála szünteti meg. A végső jelenetben helyreáll a rend, de borzalmas árat kellett fizetni érte.
E mű a félreértések sorozata miatt válik komikussá. A család és a fiatalok közötti félreértés, Júlia ál majd valós halála… De egyben tragikussá is, mivel különböző cselekmények tragikus sorozatát indítja el.
A Rómeó és Júlia reneszánsz kori dráma. Vagyis jellemző rá, hogy nincs hármas egység, tehát a teret és az időt szabadon kezeli, mely nem korlátozza a cselekmény bonyolódását, valamint a hangulati ellentétesség , a hangnemek keveredése, cselekménye sűrített de időben nem, állandó helyszínváltások, hangulati váltások jellemzik
Érdemes eltöprengeni azon, hogy William Shakespeare lángelméje halhatatlanná tette a szerelmeseket, és valójában e mű örök értékű, minden kornak meglesznek a maga hős szerelmesei, és vele együtt a csatái is akikre illeni fog az ami hőseinkre is, hogy: „Még regékbe sincs arra szó, mit szenvedett Júlia s Rómeó.”

.