A magasugrók minden magasságon három ugrást hajthatnak végre. Azok a versenyzők, melyek sikerrel átrepülnek a léc felett, továbbjutnak a következő fordulóba. Aki háromszor leveri a lécet egy adott magasságon, az kiesik a versenyből. A versenyzők ugrásuk során érinthetik a lécet, azoban csak abban az esetben lesz érvényes az ugrás, ha a léc a helyén marad. Minden fordulóban legalább kettő centiméterrel emelik a léc magasságát. Az a győztes, aki a legmagasabbra helyezett lécet is sikeresen átugorja. Ha két versenyző azonos magasságot átugorva áll az élen, az lesz a győztes, amelyik kevesebbszer verte le a lécet.

A szabályok szerint a magasugrók legalább 15 méteres nekifutás után csak egy lábról rugaszkodhatnak el. Az ugrás végső fázisában az érkezés puha matracba történik.

Az 1968-as olimpián Dick Fosbury amerikai sportoló a közönség legnagyobb csodálkozását váltotta ki azzal, hogy az addig megszokottól eltérően nem a hasa nézett ugrás közben a léc felé (hasmánt technika), hanem a háta. Így sokkal magasabbra tudott ugrani, mint a többiek. Azóta minden versenyző ezt a róla „Fosbury flop” technikának elnevezett mozdulatsort használja.