|
Januárban Florentino Pérez elnök azért szerződtette a brazil Wanderley Luxemburgót, hogy a közismerten keménykezű szakember felrázza a csapatot, és a szezon végén a bajnokságban vagy a Bajnokok Ligájában, esetleg mindkét sorozatban az élen végezzen a gárdával.
Ennek érdekében végre egy védekező középpályást is szerződtettek a madridiak a dán Thomas Gravesen személyében, vagyis a játékoskeret alkalmasnak látszott a kétségkívül merész célok elérésére. Még úgy is, hogy Fernando Morientest ismét "elzavarták" a klubtól: a gólerős csatárra elődeihez hasonlóan Luxemburgónak sem volt szüksége, így a támadót eladták a Liverpool FC-nek.
Morientes nélkül, de Gravesennel, valamint egy új edzővel vágott tehát neki a Real a 2005-ös évnek, amely eleinte meglehetősen jól alakult a csapat számára: az új esztendő első fordulójában Raúlék 3-0-ra nyertek a városi rangadón az Atlético ellen, az FC Barcelona pedig ugyanilyen arányban kikapott a Villarreal CF otthonában, így a két csapat közti különbség hét pontra csökkent a táblázaton.
A differencia ezután hetekig nem változott, hiszen mindkét sztárcsapat megnyerte következő három bajnokiját, a 22. fordulóban aztán ismét minden a fővárosiak elképzelései szerint alakult: a blancók 4-0-ra legázolták az RCD Espanyolt, a Barca viszont kikapott az Atléticótól, így mindössze négy pontra zsugorodott Ronaldinhóék előnye, amely 16 fordulóval a zárás előtt nem tűnt behozhatatlannak.
A katalánok azonban februárban magukra találtak, a Real pedig nem bírta tartani a lépést: Frank Rijkaard együttesének mérlege két győzelem és egy döntetlen volt a következő három találkozón, míg Luxemburgo együttese kétszer is kikapott (előbb otthon az Athletic Bilbaótól, majd idegenben az RC Deportivótól), így február végén már nyolc egységgel járt előrébb az ősi rivális.
Azért kellemes élményt is hoztak ezek a hetek a szurkolóknak: a csapat hazai pályán 1-0-ra legyőzte a Juventus FC-t a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén, a BL megnyerésére tehát tovább élt a remény. Igaz, csak a visszavágó végéig: Torinóban hosszabbítás után a Juve nyert 2-0-ra, és elbúcsúztatta a Madridot (a Real-szurkolók számára aligha jelent vigaszt, hogy egy nappal korábban a Barca is kiesett a sorozatból).
A csapást csak a katalánok tudták kiheverni a hét végi bajnokiig: Decóék 2-0-ra legyőzték az Athletic Bilbaót, a Real viszont 2-1-re kikapott a kiesőjelölt Getafe CF pályáján, így tíz fordulóval a vége előtt 11 pont lett a gránátvörös-kékek előnye, ami azt jelenti, hogy ha David Beckhamék valamennyi hátralévő bajnokijukat megnyerik, a Barcának négyszer kell kikapnia ahhoz, hogy a fővárosiak ünnepelhessenek az utolsó fordulót követően.
A két gárda pillanatnyi (és egész szezonban mutatott) formáját elnézve egyik sem tűnik valószínűnek, azaz igen könnyen lehet, hogy a galaktikusok ezt a szezont is trófea nélkül zárják. Ezt pedig egy ilyen játékoskerettel (és ilyen magas fizetésű játékosokkal) rendelkező klub egyszerűen nem engedheti meg magának, ezért a nyáron minden bizonnyal igen komoly változások várhatóak a keretben.
A sokak szerint motiválatlan, kiégett sztárokat Luxemburgónak sem sikerült felráznia, így a mindig jól értesült spanyol lapok szerint a következő idényben Luis Figo, Zinédine Zidane és Roberto Carlos már nem a királyi gárdát fogja erősíteni. Sokak szerint elképzelhető Ronaldo, Míchel Salgado, Michael Owen, sőt, a csapatkapitány Raúl távozása is, azaz az edzőnek (aki közel sem biztos, hogy ősszel is a brazil lesz) teljesen új csapatot kell építenie.
Pérez elnök pedig kijelentette, esze ágában sincs távozni a klub éléről, viszont merőben új játékosvásárlási koncepciót kíván a jövőben meghonosítani az egyesületnél. Nem sztárokat, hanem fiatal, tehetséges futballistákat akar a csapatában látni, akik hajlandóak olyan keményen dolgozni a sikerekért, mint a januárban szerződtetett Gravesen. A pletykák szerint Pérez már tárgyalt is José Antonio Reyes megvételéről az Arsenallal, és több más, a fenti kritériumoknak megfelelő játékost is megkörnyékezett már a presidente |
AJÁNLOM AZ OLDALT
-->
