Monk - a flúgos nyomozó
2006.04.14. 15:57
Monk
Monk - a flúgos nyomozó
Már rég búcsút mondhattunk a normális, sportos rendőröknek a tévében, akik kék egyenruhában járőröztek, folyton fánkot ettek, és ha kellett, kerítéseken átugrálva üldözték a rosszfiúkat. A mai zsaruk meggyötört lelkek, annyi nyavalyájuk van, mint egy rossz feleségnek, a lépcsőn is nehezen mennek fel, ha nincs lift, viszont vág az agyuk, mint a beretva. Ennek az új generációnak az egyik igazi díszpéldánya Adrian Monk!
Fél elem
Monk a San Franciscó-i rendőrség gyilkossági osztályánál volt szépreményű nyomozó, egészen addig, amíg valaki fel nem robbantotta a feleségét, Trudyt a kocsijával együtt. Ezen kicsit kiakadt az amúgy is enyhén bogaras detektív, olyannyira, hogy a pszichológus erős javallatára mellékpályára állították, azaz bizonytalan időre betegszabadságra került, mondhatni felfüggesztették. Csakhogy hősünknek lételeme a rendőrségi munka, a nyomozás, így mindent megtesz, hogy visszakerüljön az állományba és kivívja főnöke, Stottleme-yer kapitány (Ted Levine) elismerését. Csakhogy Monk nem könnyű eset, ugyanis több fóbiája van, mint hajszála. Fél a baktériumoktól - ezért aztán egyenesen tisztaságmániás - a tűktől és egyéb hegyes dolgoktól, a bezártságtól, a gombáktól, a magasságtól, a kígyóktól, a tömegtől és a lifttől, de még a tejtől is, ami azért nem semmi. Ráadásul nem is rejti véka alá félelmeit, könnyen kezd el hisztizni, és részben ennek köszönhető, hogy főnöke időnként szereti kerülni a társaságát. Pedig Monk kiváló képességeit kár tagadni, hihetetlenül jó elemzőkészsége, éléslátása és a részletek iránti már-már beteges érzékenysége - és itt milyen jól jönnek azok a fóbiák! - a bűnüldözés szolgálatába állítva mind aranyat érnek.
Zsarumix
Monk Sherlock Holmes és Columbo felügyelő zseniális keveréke, egyszerre van meg benne a szellemi felsőbbrendűség és a kisember szürkesége, ráadásul a „defektes detektív” nem is rendőrként nyomoz, hiszen még revolvert sem mernek a kezébe adni. Az idők szavának megfelelve Monk konzultánsként dolgozik, aki - gondolom órabérben, jól megfizetve - a nővérkéje, jobban mondva személyes asszisztense kíséretében a tett helyszínére érkezik, ha a San Franciscó-i rendőrség nyomok híján reménytelenül elakad. Pedig nyomok mindig vannak, legyen szó a főpolgármester elleni merényletkísérletről, egy bíró megöléséről, a levegőben megfulladt ejtőernyősről, a világ legöregebb emberének haláláról vagy egy jobblétre szenderült kung-fu sztárról! Csakhogy nem mindenki képes meglátni a lényeget a részletekben, összeilleszteni a kirakós játékot és megoldani az ügyet. No persze nem csak agymunkáról van szó, hiszen nyomozásai során hő-sünk nem egyszer kerül veszély-be, de szerencsére vannak segítőtársai. A fent említett kapitányon kívül ott van még a fiatal buzgómócsing, Disher hadnagy (Jason Gray-Stanford), dr. Charles Kroger, Monk pszichológusa, és persze a nők. Pontosabban Sharona Fleming (Bitty Schram), majd Natalie Teeger (Traylor Howard), mint a flúgos nyomozó asszisztensei és jó barátai.
Rendőr a lelke mindennek
Az, hogy a sorozat milyen sikeres, több dolgon is lemérhető. Az egyik ilyen indikátor például az, hogy a címszereplő, Tony Shalhoub kapta meg idén a vígjáték kategóriában a legjobb színésznek járó Emmy-díjat. Shalhoubot, aki egyben a széria egyik producere is, eddig főleg vígjátékok mellékszerepeiben láthattuk - ő volt a gonosz Alexander Minion professzor a Kémkölykök mindhárom részében, illetve a Men in Black vicces űrből jött orgazdája, akinek mindig visszanőtt a feje. Talán mondanunk sem kell, hogy mekkora kiugrás ez az ő számára. De ne feledkezzünk el a rajongókról sem! Amikor például az első évad végén a stúdió lecserélte a főcímzenét, tiltakozó levélkampány indult, és tízezrek követelték, hogy álljon vissza a régi rend. És ez szép dolog, de persze vicces is, mint maga a sorozat.
|